nyugdíjas munka, tanulás
A nagy dilemma: mit kezdjünk magunkkal, ha végre sikerült nyugállományba vonulnunk ?
Ahogy sorra eme sorsa jutnak közeli barátaim és ismerőseim, többféle reakció figyelhető meg:
- végre nem kell bemennem a gyűlölt munkahelyemre, nem piszkál az az undok főnök (nem bosszantanak a beosztottjaim)
- végre lesz időm azzal foglalkozni, amivel mindig is szerettem volna
- végre jut időm az unokáimra (veszélyes !)
- ugyanúgy ébredek, mint az elmúlt évtizedekben és már reggel nem tudom, hogy mit kezdjek magammal
- de jó lenne egy kicsit dumcsizni a régi jó kollégákkal
- még nem tudtam minden szakmai célomat befejezni, most mi lesz ezekkel ?
- végre kikezelhetem a régi betegségeimet
- jaj, hát akkor kezdődik az SZTK -ba járós, gyógyszerfaló időszakom
- és hasonlók
Ismerőseimnél mindegyik fenti típus felfedezhető.
Mi a Gyuri bácsival igyekszünk jó példát mutatni, hasznos elfoglaltságokat kerestünk és remélhetőleg találtunk is, folyamatosan (reményeink szerint élethosszig) tanulunk új ismereteket, hogy a testi leépülést is el tudjuk kerülni.
Abcúg görgős támkeret !
Szeretnénk bebizonyítani az utánunk következő nemzedékeknek, hogy azért mert valaki nyugállományba vonul, vagy már nem olyan gyorsan pattan ki az ágyból, nem veszi hármasával a lépcsőt (lefelé), az nem azt jelenti, hogy teljesen elbutult állapotba került.
Demonstrálni szeretnénk, hogy a korábbi gazdag tapasztalatok birtokában, hátrahagyva pazarló, hedonista életvitelünket (Cirmi SICc innen !) képesek vagyunk megújulni és felvesszük a versenyt bárkivel, ha úgy adódik !
A kitartó, szorgos munka meghozza az eredményét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Előre is köszönjük !
(az Ismeretlen / Unknown hozzászólásokat csak akkor publikáljuk, ha a kommentelő az üzenetben azonosítja magát a nevével)