Kalandozások kora - 1. rész

körutazások

Sarti, 1997. nyaralás

Első görögországi nyaralásunk, még a gyerekekkel plusz egy osztálytársnőjükkel, összesen öten mentünk, szervezett buszos utazással. (Adri kutyánk ez idő alatt volt a már említett kutya panzióban…)

Odafelé kb. 26 óra (!) volt az út, mert Macedónián nem engedtek keresztül száj- és körömfájás járvány miatt, így Szerbiából Románia és Bulgária felé kerülni kellett. Hab a tortán, hogy a busz klímája rendszeresen befagyott, a sofőr eltévedt Romániában és éjjel a bulgár-görög határon a bulgár határőrök édesdeden aludtak, így legalább 4 órás üresjárat is volt. Nos, ekkor fogadtuk meg, hogy többet busszal nem utazunk ilyen messzire, de ahogy később majd írok róla, ezt nem sikerült teljes mértékben betartani.

Viszont a remek apartman (árnyékos, nagy terasszal, ahol mindig lágy szellő fújdogált), a hosszan elnyúló széles homokos part és a csodálatosan tiszta, kellemes hőmérsékletű tenger mindenért kárpótolt.

Egy közeli étteremben félpanziós ellátást kaptunk, ebédre pedig a fantasztikus teraszon zacskós levest és gyümölcsöt (mily meglepő, főleg görögdinnyét) ettünk. A lányok vacsorára pedig állandóan tintahalat kértek…

Benelux körút, 1999. nyár

A nyár ellenére ez egy – mily meglepő, buszos - városnéző körút volt, egy utazási iroda szervezésében. A feleségemmel ketten vettünk részt rajta, az idegenvezető információi alapján arra számítva, hogy fent északon nyáron is hűvös van és állandóan esik az eső. Ehhez képest végig ragyogóan sütött a nap és 30-31 fokos kánikula volt!

Az útvonal: Budapest – Ausztria - Németország (1 éjszaka Straubingban) – Luxemburg – Belgium (3 éjszaka) – Hollandia (4 éjszaka) – Németország – Ausztria – Budapest.

A belgiumi (Zaventem) és a hollandiai (Rotterdam) szálláshelyekről csillagtúra szerűen az alábbi helyeken jártunk:

• Belgium: Antwerpen, Brugge, Brüsszel, Gent, Leuven, Mechelen.
  
  

• Hollandia: Amszterdam, Delft, Hága, Gouda, Marken, Rotterdam, Utrecht.
  
  

Németországban odafelé menet Passauban és Regensburgban rövid időre megálltunk, visszafelé jövet pedig megnéztük Kölnt.

A belgiumi és a hollandiai szálláshelyek a Campanile szállodalánchoz tartoztak, a szobák berendezése teljesen egységes, nem beszélve az isteni svédasztalos reggelikről…

Nagyon rátermett, fáradhatatlan hölgy volt az idegen vezetőnk, rengeteg információt kaptunk tőle, állandóan beszélt, viszont cserébe minden templom minden zugát megmutatta. Na, az amúgy is fárasztó kiruccanások miatt bizony előfordult, hogy leváltunk a csoporttól, és mentünk a magunk feje után.

Volt egy rendkívüli kalandunk is Brüsszelben. Amikor leparkolt a busz, arra kértek mindenkit, hogy semmi értékes holmit ne hagyjunk fent, mert bár bezárják az ajtókat, de az ördög nem alszik… A csoport nagyon fegyelmezetten eleget is tett a felhívásnak. Ám amikor visszamentünk a buszhoz a megbeszélt időre, az egyik sofőr ijedt arccal közölte, hogy a buszt feltörték, és szánja-bánja, de ő bizony csak bent hagyta az üzemanyagpénzt és az útlevelét is. Persze mindkettőnek lába kélt… Így egy fél nap arra ment el, hogy az egész csoporttal elfurikázott a Magyar Nagykövetségre ideiglenes útlevelet és üzemanyagra valót  szerezni…

Korfu, 2000. nyaralás

Repülős út, a Jorgosz Travel szervezésében. Ha egy-két héttel később mentünk volna, a Jorgosz csődje miatt izgalmas lett volna a hazaút…

Híréhez méltán valóban a zöld sziget, a tengerpartja főként kavicsos, sziklás, úgyhogy nem égette a talpunkat homok. Előtte pár nappal rossz idő volt, így a megérkezésünkkor rettenetesen hideg volt a víz, ahogy mondani szokták, 1-2 centis ☺. Mi csak azért is megmutattuk, hogy kiálljuk a próbát, a partról hüledező szemmel figyelték, belefagytunk-e már. Később aztán kissé felmelegedett, viszont nagyon száraz, szeles idő volt, a környéken erdőtüzek pusztítottak.

Beneveztünk egy fakultatív hajókirándulásra is. Tett egy félkört a sziget északi részén, majd két helyen lehorgonyzott: egy homokos részen ebédet kaptunk, egy öbölben pedig remek fürdési lehetőség adódott.

Tunézia, 2001. nyaralás

A szálloda Monasztirtól (itt található a nemzetközi repülőtér) északra, a legnépszerűbb üdülőhelyen, Sousse-ban volt. Kicsit tartottunk a helytől, hiszen ez „mégiscsak” Afrika, de abszolút biztonságos, tele kedves arabokkal, főleg a szálloda környékén. A saját strandjára belföldieket a személyzeten kívül be sem engedtek.

Az egyik este besétáltunk a bazár negyedbe, ami éppen akkor zárt, de atrocitást abszolúte nem tapasztaltunk. (Persze ez még jócskán az Arab Tavasz előtt volt…)

Részt vettünk egy fakultatív buszos kiránduláson is, mely során megnéztük a fővárost, Tuniszt, a híres-nevezetes Karthágót, és annak egy - talán Szentendrére legjobban hasonlító - részét, Sidi Bou Said-ot.

Amit viszont nagyon nehéz elviselni Tunéziában, az a rettenetesen páradús, igazi trópusi meleg. (Amikor az ember kiszáll a repülőből, könyökölni lehetne a nehéz levegőre…) De nagyon csalóka, mert egyúttal mindig fúj a szél, főleg a tengerparti Karthágóban, ahol majdnem rosszul lettem a nagy hőségtől.